Egy pillanat mely örökké tart... mikor bele nézel a szemébe és nem bírod levenni róla a tekinteted, pislogni nem mersz mert félsz hogy vége lesz. Csak van hogy nincs kinek a szeme ragyogásában elmerülni, akit tiszta szívedből szeretsz, aki minden pillanatban hiányzik neked. hiányzik maga a szeretet. A szeretet amit egy bizonyos ember személyesít meg az életedben, akit mindennél jobban imádsz. És nem gondolsz a múltra vagy a jövőre, hanem a jelenben élsz és élvezed mindegy egyes percet amit vele tölthetsz. Már az utca végéről megismered a járását és látod ahogy közeledik feléd és mint egy kislány izgatottan futsz felé mintha az első találkozásotok lenne, de úgy öleled meg mintha már ezer éve ismernéd és úgy tekintesz rá mintha egész életedben őt kerested volna. A szeretet ami már a szerelmen is túl ment és szárnyal az egekben és csak remélni tudod, hogy nem jön egy szél ami elfújja az egészet és semmivé lesz.

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.