Ne kergesd2010.11.02. 07:34, almoneg
Ne kergesd el a szomorúságot.
Oktalanul jön,
talán öregszel ilyen pillanatokban,
talán megértettél valamit,
elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.
S mégis:
a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök,
melyek eltűnnek,
talán nem is voltak igazi örömök.
Emlékezz csak...
Aztán: a szomorúság
egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos,
ezüstszürke ködével szemed előtt a világot,
s minden nemesebb lesz,
a tárgyak is, emlékeid is.
A szomorúság nagy erő.
Messzebbről látsz mindent,
mintha vándorlás közben csúcsra értél volna.
A dolgok sejtelmesebbek,
egyszerűbbek és igazabbak lesznek
ebben a nemes ködben és gyöngyszín
derengésben.
Egyszerre emberibbnek érzed magad.
Mintha zenét hallanál dallam nélkül.
A világ szomorú is.
S milyen aljas, milyen triviális,
milyen büfögő és kibírhatatlan lenne
egy teljesen elégedett világ,
milyen szomorú lenne a világ
szomorúság nélkül!
Fontos2010.11.02. 07:33, almoneg
"Mindig azt mondd, amire gondolsz,
Ha szeretsz valakit, mond meg neki,
Ne félj kifejezni önmagad.
Nyújtsd ki a kezed, és mond meg a másiknak,
hogy mit jelent számodra.
Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő
időpont, már túl késő lehet.
Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz.
És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz,
és családodhoz
Mert ők segítettek abban, hogy azzá légy,
ami ma vagy."
..van úgy hogy a szavak elvesztik értelmüket és nincs is szükség rájuk....van úgy hogy nem akarok beszélni...van úgy hogy a magányra vágyom...van úgy hogy elfutnál,de magad sem tudod hova...van úgy hogy egy nap arra döbbensz rá hogy nem is érted hogy kerültél ide...van úgy hogy figyelsz amikor beszélnek hozzád,de a hangok nem érnek el....van úgy hogy nem veszel észre dolgokat,de közben a te világod senki sem látja....van úgy hogy szeretnének,de nem akarod...és van úgy hogy ölelésed levegőt markol....van úgy hogy csókod parázsló égetése hiányzik...de van úgy hogy az egyedüllét csak mi meggyógyít..."
Isten veled - mondta a róka. -
Tessék, itt a titkom.
Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. - Az az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. - Az az idő, amit a rózsámra vesztegettem...
- ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. - Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. -
Neked azonban nem szabad elfelejtened.
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az
emlékezetébe vésse.
time2010.11.02. 07:28, almoneg
Ne kergesd el a szomorúságot.
Oktalanul jön,
talán öregszel ilyen pillanatokban,
talán megértettél valamit,
elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.
S mégis:
a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök,
melyek eltűnnek,
talán nem is voltak igazi örömök.
Emlékezz csak...
Aztán: a szomorúság
egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos,
ezüstszürke ködével szemed előtt a világot,
s minden nemesebb lesz,
a tárgyak is, emlékeid is.
A szomorúság nagy erő.
Messzebbről látsz mindent,
mintha vándorlás közben csúcsra értél volna.
A dolgok sejtelmesebbek,
egyszerűbbek és igazabbak lesznek
ebben a nemes ködben és gyöngyszín
derengésben.
Egyszerre emberibbnek érzed magad.
Mintha zenét hallanál dallam nélkül.
A világ szomorú is.
S milyen aljas, milyen triviális,
milyen büfögő és kibírhatatlan lenne
egy teljesen elégedett világ,
milyen szomorú lenne a világ
szomorúság nélkül!
..van úgy hogy a szavak elvesztik értelmüket és nincs is szükség rájuk....van úgy hogy nem akarok beszélni...van úgy hogy a magányra vágyom...van úgy hogy elfutnál,de magad sem tudod hova...van úgy hogy egy nap arra döbbensz rá hogy nem is érted hogy kerültél ide...van úgy hogy figyelsz amikor beszélnek hozzád,de a hangok nem érnek el....van úgy hogy nem veszel észre dolgokat,de közben a te világod senki sem látja....van úgy hogy szeretnének,de nem akarod...és van úgy hogy ölelésed levegőt markol....van úgy hogy csókod parázsló égetése hiányzik...de van úgy hogy az egyedüllét csak mi meggyógyít..."
Percek2010.11.02. 07:24, almoneg
Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. (...) Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött.
Egy pillanat mely örökké tart... mikor bele nézel a szemébe és nem bírod levenni róla a tekinteted, pislogni nem mersz mert félsz hogy vége lesz. Csak van hogy nincs kinek a szeme ragyogásában elmerülni, akit tiszta szívedből szeretsz, aki minden pillanatban hiányzik neked. hiányzik maga a szeretet. A szeretet amit egy bizonyos ember személyesít meg az életedben, akit mindennél jobban imádsz. És nem gondolsz a múltra vagy a jövőre, hanem a jelenben élsz és élvezed mindegy egyes percet amit vele tölthetsz. Már az utca végéről megismered a járását és látod ahogy közeledik feléd és mint egy kislány izgatottan futsz felé mintha az első találkozásotok lenne, de úgy öleled meg mintha már ezer éve ismernéd és úgy tekintesz rá mintha egész életedben őt kerested volna. A szeretet ami már a szerelmen is túl ment és szárnyal az egekben és csak remélni tudod, hogy nem jön egy szél ami elfújja az egészet és semmivé lesz.
Ha a semmiben jársz, s úgy érzed senki sem szeret,
Ha a magány karmai szabdalják szívedet.
Ha a végtelen akarja elnyelni tekintete
Megnyugvást a távolból én hozok neked,
Ott leszek mikor a felkelő nap sugarai simogatják arcodat.
Ujjaim majd, lágyan cirógatják ajkadat.
Hűvös sötét ha körülölel a lágy szellő,
karjaim vigyáznak becézőn,
Az ég ragyogó csillagai közül nézek le Rád éltetőn.
A sötét éj fátylán át szemeidre mesés álmot lehelek.
Míg alszol, gyengéd csókjaimmal borítom be testedet…
Angyal-szárnyaim között tartalak, lágyan ringatlak.
Hisz az álmok végtelenében is szakadatlan vigyázlak…
Nappal sem éjjel sem, álmodban sem leszel egyedül.
Hisz minden szívverésem a Te szívedbe menekül.
Minden sóhajom érted hagyja el az ajkam.
Hogy a füledbe súgjam a távolból:
„SZERETLEK” de csak halkan…”
Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.
miért?2010.09.20. 13:21, almoneg
“Mért van az, hogy véget ér az álom,
S mi valóság volt többé nem találod?
Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
Pedig te még tudnád őt szeretni.
Aztán jön egy másik, de te meg se látod,
Mert aki elment, még mindig visszavárod.
Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened, s elengedted menni.
Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik, s kit nem látsz már soha,
Az halványul benned. De a sors mostoha,
Hadba állítja, feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?
Csak az emlék marad, de az él mindörökre.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
